A kakaófa ültetvény

 
kakaófa

Theobroma cacao néven került be a növényhatározóba a kakaófa, azaz az istenek eledeleként.

A csokoládé különleges voltát rendszertani elnevezése is igazolja. Rengeteg ásványi anyagot tartalmaz, számtalan formában fogyasztható és már az aztékok is mágikus erőt tulajdonítottak neki.

A kakaófa az Amazonas melletti őserdők őshonos növénye.

Melegre és napsütésre van szüksége de óvni kell a tűző naptól és a szeles időjárástól. Hogy termesztése során mindezektől védjék, kókuszpálmákat és banánpálmákat ültetnek a kakaófák közé, természetes védőernyőt nyújtva ezzel az ültetvényeknek. Ezek a pálmák a kakaófák fölé növekednek, és védik azokat az időjárás szélsőséges hatásaitól.

A kakaófák szinte folyamatosan virágzanak de a virágok csak csekély hányadából lesz termés. A kakaófa termése a kakaóbab, leginkább a baseball labdához hasonlít, érett formájában sárga és piros színekben pompázik.

A kakaóbab feldolgozása.

A bab belsejében sok-sok fehér gyümölcshússal borított mag található. A magokat feldolgozás előtt kiszárítják. Ideális esetben levegőn szárítják, de előfordul az is, hogy a szárítás gyorsítása érdekében kemencébe teszik. A kemencében azonban könnyen füstszagúvá válhat, ami ronthat természetes ízén és aromáján. A kiszáradt babokat 50 kg-os zsákokba gyűjtik, szállításra előkészítik.

A csokoládégyárba érkező szárított kakaóbabot alaposan átválogatják és ezután pörkölik, mint a kávét. Más-más pörkölésen esnek át a babok, annak megfelelően, hogy később majd milyen csokoládét készítenek belőlük.

Érdekesség¸ hogy a kakaó nemzetközileg jegyzett kereskedelmi árucikk, ugyanúgy, mint pl. a kávé